Az Ipsos új globális tanulmánya egy olyan világot mutat be, amely elméletben támogatja a közös felelősségvállalást, gyakorlatban azonban a régi elvárásokhoz kötődik. Az ideális állapot és a szokások között szakadék tátong, miközben erősödik az érzés, hogy „már eleget tettünk”.
A történet fonala
Ha az egyenlőség egy alkalmazás lenne, a világ már letöltötte volna: a legtöbben megosztanák a háztartási feladatokat. Ám amikor felugrik a „ki mit csinál?” értesítés, sokan visszaváltanak a hagyományos üzemmódra.
Amit az emberek ideálisnak tartanak
- 73% szerint a gyermeknevelést egyenlően kellene megosztani.
- 73% ugyanezt gondolja a házimunkáról (a gyermeknevelésen kívül).
- 77% véli úgy, hogy a fontos háztartási döntéseket közösen kell meghozni.
- 66% szerint a „pénzkeresést” is meg kellene osztani.
Amit az emberek ténylegesen elvárnak vagy kiosztanak
- 24% szerint a férfiaknak kellene teljesen vagy inkább felelősnek lenniük a pénzkeresésért (nők esetében ez az arány csupán 6%).
- 17% szerint a nőknek kellene teljesen vagy inkább felelősnek lenniük a gyermeknevelésért (szemben azzal a 6%-kal, akik ezt a férfiakhoz rendelik).
- 16% a nőkre hárítaná a házimunka nagyobb részét (szemben a férfiakra vonatkozó 8%-kal).
- Társadalmi megítélés: 35% úgy látja, hogy az országában többen várják el a nőktől a gyermeknevelést és a házimunkát; 40% szerint többen várják el a férfiaktól, hogy ők legyenek a kenyérkeresők.
A 2026-os fordulat: egyenlőség-fáradtság?
- Világszerte 52% mondja azt, hogy „már eleget tettünk” a nők egyenjogúságáért.
- 46% úgy véli, „túl sokat” kérnek a férfiaktól az egyenlőség támogatása érdekében.
- 44% szerint olyan messzire mentünk a nők egyenjogúságának hirdetésében, hogy most már a férfiakat éri hátrányos megkülönböztetés (a vélemények világszerte megoszlanak).
Lefordítva: van előrelépés, de mellette ellenállás és visszarendeződés jelei is mutatkoznak.
Normák, amelyek nem engednek
- 51% szerint a nők „természettől fogva jobbak” a gyermeknevelésben.
- 20% ért egyet azzal, hogy „a feleségnek mindig engedelmeskednie kell a férjének”.
- 17% mondja azt, hogy „egy nőnek nem szabad túl függetlennek vagy önállónak tűnnie”.
Spoiler: az egyenlőség és a sztereotípiák furcsán élnek egymás mellett.
Hatalom és példaképek: félig teli pohár
- 60% szerint jobban működnének a dolgok, ha több nő töltene be felelős pozíciót a kormányzatban és az üzleti életben.
- 54% véli úgy, hogy nem lesz egyenlőség több női vezető nélkül.
- 39% vallja magát feministának (a nők 44%-a, míg a férfiak 31%-a).
Kinek van nagyobb választási szabadsága?
- Munkavállalás: 39% érzékeli úgy, hogy a férfiaknak több munkalehetőségük van (csupán 10% mondja ugyanezt a nőkről).
- Önkifejezés: 34% szerint a nőknek nagyobb szabadságuk van az öltözködésben; 22% szerint a párkapcsolatokban; 24% szerint a háztartási szerepekben.
Lefordítva: a nőknek abban van nagyobb mozgásterük, hogy „hogyan nézzenek ki és kapcsolódjanak”; a férfiaknak pedig abban, hogy „milyen munkájuk legyen”.
Generációk: vitaindító adatok
- A Z generációs férfiak jobban ragaszkodnak a hagyományos nézetekhez (pl. 57%-uk szerint a nők egyenjogúsága diszkriminálja a férfiakat, szemben a Z generációs nők 38%-ával; 59%-uk szerint túl sokat várnak el a férfiaktól, míg a Z generációs nők 41%-a gondolja így).
- Női kortársaiknál hajlamosabbak azt mondani, hogy otthon a férjé legyen az utolsó szó (33% vs. 19%).
A jövő még nincs megírva: a fiatal férfiak bevonása kulcsfontosságú lesz.
Jövő: felemás optimizmus
- 55% hiszi, hogy a mai fiatal nők élete jobb lesz, mint az anyjuké.
- Csupán 40% mondja ugyanezt a fiatal férfiakról (öt ponttal kevesebb, mint 2025-ben).
Az elvárások közötti szakadék generációkon és nemeken átível.
Mit jelent mindez?
- Az egyenlőség eszménye adott, de a kulturális „autopilotok” még mindig sztereotípiák alapján osztják ki a feladatokat.
- A „változástól való szorongás” (vagy fáradtság) együtt jár a női vezetők támogatásával.
A szavak és a tettek között hosszú út húzódik: a többség támogatja a megosztott felelősségvállalást, de a régi reflexek még mindig kijelölik, hogy „ki gondoskodik” és „ki a kenyérkereső”. Ehhez társul néhányaknál az az érzés, hogy „már eleget tettünk”, és egy nyugtalanító tény: több Z generációs férfi ragaszkodik a hagyományos normákhoz, mint ahány nő. Ennek ellenére erősödik a konszenzus, hogy a nők a kormányzatban és a vezetésben javítják az eredményeket. Ez nem visszalépés, hanem átmenet: folyamatos előrelépés, aktív ellenállás és egy jövő, amely a nyilvános vitákban, otthonokban és munkahelyeken formálódik.
Most Önön a sor
Látja magát ezekben a számokban? Mi megosztott az otthoni teendők között, és mi az, ami még mindig „övé” vagy „enyém”? Észreveszi az „egyenlőségfáradtság” jeleit a környezetében? Mesélje el történetét, és csatlakozzon a beszélgetéshez.
Csatlakozzon az Ipsos iSay közösségéhez
Az Ipsos iSay-hez való csatlakozással (a tagság teljesen ingyenes) Ön:
- Megoszthatja véleményét a szerelemről, a kapcsolatokról és a mindennapi életről
- Segítheti alakítani azokat a kutatásokat, amelyek hatnak a márkákra, a politikára és a közbeszédre
- Biztosíthatja, hogy az olyan élmények, mint az öné, megjelenjenek a globális adatokban
A véleménye számít.
Regisztráljon ma az Ipsos iSay-re, és szólaltassa meg hangját.
Forrás: Ipsos Nemzetközi Nőnapi Jelentés, online felmérés 2025. december 24. és 2026. január 9. között, 29 országban, 23 268, 18–74 éves felnőtt bevonásával.
Ez a tartalom mesterséges intelligencia segítségével lett lefordítva. Bár igyekeztünk pontosan visszaadni a tartalmat, előfordulhatnak árnyalatbeli eltérések vagy hibák. Az eredeti angol szöveg itt olvasható.
